Balog Olgát és Gretát családjukkal együtt Szabadkáról (ma: Szerbia) 1944 júliusában deportálják St.Pölten-Viehofenbe. Miki Granski, Balog Gréta fia 2007-ben a Viehofeni Kényszermunkatábor (1944-45) című művében írja le családjának második világháborús történetét. Haifában, Izraelben él.

A deportáció idején 16 éves Balog Gréta a Viehofeni tábor gyermekeit oktatja. Amikor 1945 áprilisának elején már kilátásban van a háború vége és a felszabadulás, a tanulók szeretett tanárnőjüknek búcsúleveleket írnak. Azonban a tábor lakóit Mauthausenbe hajtják. Sok gyermek nem éli túl ezt a halálmenetet. Levelek Könyvesi Judith, Mahler Vera, Eva és Edi tollából.

A magyar zsidó kényszermunkások táborának területén ma a Viehofeni tavak található.

"The first person to die in our hut was Izso Potasman and he died from a bleeding ulcer." Susan Fisher írásából, akit fiatalon internáltak St. Pölten-Viehofenbe.

St. Pölten-Viehofenbe elsősorban magyar családokat deportálnak. Hegyi Malvin és Filip több, mint 80 évesek, amikor menyükkel, Seidner Magdával és unokáikkal, Annával és Györggyel Szabadkáról a Viehofeni ligetbe kerülnek. Mindketten ott halnak meg.

Wolf Rózsit Szegedről Ausztriába deportálják. 1944 júliusától októberéig a Merseburgi Ammóniaüzemben kell dolgoznia Moosbierbaumnál (Alsó-Ausztria), majd a Traisen folyó szabályozásánál St. Pölten-Viehofennél. Mauthausenbe vezénylik, és ugyanott szabadul fel. Fogsága alatt naplót vezet, amely a későbbi férjének, Lacinak írt leveleiből áll.

1945. április 1-jén a 15th US Air Force megkezdi utolsó és legsúlyosabb légitámadását St. Pöltenre. Néhány bomba a Viehofner Aura hullik, ennek során Armin Wolf életét veszti.

1997-ben az ekkor 77 éves Wolf Rózsi édesapja, Armin sírja után kutat. Az Osztrák Zsidó Történeti Intézetnek írt levelében leírja apjának 1945 áprilisában történt halálának körülményeit.

Clara Kraus terhes, amikor 1944 júliusában kétéves fiával, Péterrel megérkezik a magyar zsidók viehofeni kényszermunkatáborába. A város anyakönyvéből kiderül, hogy Krausz Pál a lágerben született 1944 október 20-án.

1948-ban Clara Kraus férjével – akit amerikai csapatok szabadítottak fel Mauthausenben – és két gyermekével kivándorol Ausztráliába. Az 1986-ban kiadott The Colours of War - Ten Uncertain Years, 1935-45 című könyvében leírja szabadkai és belgrádi életét (volt Jugoszlávia) a második világháború alatt. Fruitless Summer című fejezetben – amelyből itt baráti hozzájárulásával idézünk – leírja megérkezését a Viehofeni lágerbe és első ott töltött hónapjait.

A kényszermunkásokat a St. Pölteni táborba való megérkezéskor nyilvántartásba vették. Így a 22 esztendős Proti Sigajevet is, amikor 1942 augusztusában megérkezik a Glanzstoff Gyár Viehofner Au-beli kényszermunkatáborba. Bejelentőlapjából kiderül, hogy Ukrajnából származik, Nina Kutscherukkal házas, továbbá, hogy gyermekük ("keresztnév nélküli fiú"), aki 1943 január 22-én jön világra, még azon a napon meg is hal. Proti Sigajevnek kétszer is sikerül megszöknie az úgynevezett Glanzstoff-lágerből.

St. Pölten főtemetőjénél egy második világháborús jelöletlen tömegsír található. A halottak névsora és vallási hovatartozása hivatalosan ismert. Aki rokonának nevét el akarja távolíttatni a listáról, jelentkezzék elérhetőségeivel.