A 2. világháború alatt a St. Pölten (Alsó-Ausztria) közeli Viehofner Au-ban két kényszermunkatábort létesítettek. Az oda internált emberek különböző St. Pölten-i és annak környékén elhelyezkedő állami- és magánintézményben kényszermunkát végeztek.

Munkatábor magyarországi zsidó kényszermunkások számára

1944-ben zsidó családokat deportáltak Magyarországról Viehofen-be, a legnyomorúságosabb körülmények között a Traisen folyót szabályozni. E célból 1944 júliusától 1945 áprilisáig kereken 180 férfit, nőt és gyermeket helyeztek el a láger három barakkjában. A felnőttek a kavicskitermelésen és a töltés-építésen dolgoztak, a gyermekeknek a táborban adódó valamennyi munkát kellett elvégezniük. A légvédelmi pincét az osztrák őrszemélyzet számára tartották fenn.

Napjainkig név szerint nyolc halott ismert. A St. Pölten-i közkórház dokumentumaiban a halál okaként szívelégtelenség, gyomorfekély vagy tüdőgyulladás szerepel. Haláluk valós oka a nem kielégítő táplálkozás, a higiénia hiánya és a teljes kimerülésig végzett munka lehetett. Ezek a halottak a többi névszerint ismert, hasonló körülmények között elhalálozott nem zsidó kényszermunkásokkal, hadifoglyokkal és elítéltekkel, valamint a bombatámadások áldozataival közös névtelen tömegsírban nyugszanak a St. Pölten-i városi temetőben (VI. csoport, 19. sírhely).

A túlélőket kevéssel a háború vége előtt szószerint elhajtották a mauthauseni koncentrációs táborba; a legtöbben soha nem érkeztek meg oda, mert a testi kimerültség következtében útközben meghaltak, vagy önkényesen agyonlőtték őket. Egy St. Pölten-i kortárs szemtanú számos tetemre emlékezik a viehofeni zsidó-tábor környékén. Valószínűleg azokról az emberekről van szó, akiket megöltek, mivel az SS túl gyengének találta őket ahhoz, hogy az eröltetett menetre elindítsák. Senki sem tudja, hogy hol és egyáltalán eltemették-e őket.

966-ban a teljes terület akkori tulajdonosa, a Kurz-Kuefstein-i jószágigazgatóság, az egykori tábor helyén homok- és kavics-kitermelésére létesítményt állított fel. 1967-ben egy helyi vállalkozó megkezdte a kitermelést. Ennek következtében keletkezett 1985-ig az úgynevezett Paderta tó (ma Viehofner tó), felülete 19,8 hektár, legmélyebb pontja 6 méter.
2003-ban St. Pölten városa az egész területet megszerezte. 2005 óta városközeli szabadidő-területként szolgál; a Viehofner tó kedvelt fürdőtó.

A Glanzstoff-gyár kényszermunkatábora

1942-től a zsidó-tábortól délre helyezkedett el a náci idők legnagyobb kényszermunkatábora Alsó-Ausztria tartomány székhelyének területén: a Glanzstoff-gyár úgynevezett keleti munkásainak a tábora. Az oda internált emberek kétharmada ukrán és orosz nő volt, ehhez jöttek a francia, csehszlovák, román és görög származású hadifoglyok, valamint olasz rabok. Fő terméknek számíthatott az ejtőernyőselyem és az abroncskord; akkoriban háborúfontosságúnak számító cikkek.

A létesítményeket a szovjet csapatok St. Pölten-i bevonulása után rövid ideig polgári náci személyek internálására használták. Ezek után a barakkok 1967-ig rászoruló St. Pölten-i emberek szálláshelyeként szolgáltak. A 60-as évek végén az épületállományt a földdel egyenlővé tették. Napjainkban a táborra már csak egy barakk alapjai, az egykori szögesdrótkerítés néhány betonoszlopa és a táborkapu egy pillértöredéke emlékeztet.

Forrás
Pályázati kiírás a viehofeni emlékmű megalkotásáran, Alsó-Ausztriai Köztéri Művészet