Az 1944 és 1945 között St. Pölten-Viehofenbe internált kényszermunkások emlékművének koncepciója, tervezete és kialakítása állt az Alsóausztriai Tartomány Kultúra és Tudomány osztálya és St. Pölten városa egyik 2009-es pályázati kiírása középpontjában. A kiírás arra irányult, hogy a három, az akkor történtekkel összefüggésben lévő neuralgikus helyet egymással kapcsolatba hozzák: azt a terület, amelyen a kényszermunkára beosztott zsidó nők és férfiak tábora volt, a tábort, amelyben a Glanzstoff-gyár keleti munkásoknak nevezett (férfi és női) kényszermunkásait helyezték el, valamint a tömegsírt St. Pölten város köztemetőjében. Építészeti maradványa csupán a keleti munkások táborának található. A telek, amelyen fekszik, időközben magántulajdonba került. Ott, ahol egykor a Magyarországról származó zsidó kényszermunkások barakkjai álltak, ma egy tó található. A zsűri két projekt megvalósítását javasolta, az egyik ez, a másik Catrin Bolt munkája.

Az általam tervezett emlékmű egy éven át idézi fel azokat az eseményeket, melynek nyomait a Viehofner-tóban elsüllyesztették. Azáltal, hogy 20.000 levelezőlapot kézzel megírok és elküldök St. Pölten lakosainak, itt élő embereket integrálok a gondolatmenetembe, és képzelt emlékművem részévé teszem őket.

Projektem az elmélyült foglalkozás ajánlataként értendő.

Valamennyi levelezőlapra ugyanazt a mondatot írom: Egészséges vagyok, jól vagyok. Itt egy típusmondatról van szó, a Harmadik Birodalom táborlakóinak valamennyi postai küldeményének – amennyiben egyáltalán szabad volt írni – ezt kellett tartalmaznia. Ebben a közhelyben a kollektív cinizmus pimasz hazugsága az egyéni kiszolgáltatottság tehetetlenségébe ütközik. Ez a diszkrepancia tükröződik a tó felületén, amelynek partjára időközben fürdőzőket hívnak szabadidejük vidám eltöltésére.

A képeslapok motívumai a három említett hely közül egyet-egyet ábrázolnak mai megjelenési formájában: a Viehofner-tavat, a Glanzstoff-gyár egykori munkatáborát, valamint a tömegsírt a St. Pölten-i közemetőben. A hátoldalon utalás található a hely történetére és a projekt internet-oldalára.

A levelezőlapok nem egyidejűleg, hanem lépcsőzetesen egy éven keresztül érkeznek meg a címzettekhez. Eközben ügyelek arra, hogy a különböző lakóterületek, tehát szomszédságok egyidejüleg kapják meg a küldeményt. A kézírásom, valamint az a tény, hogy személyes címekhez fordulok, arra utalnak, hogy készséget mutatok az egyes emberekkel kapcsolatba lépni. Célom, hogy a címzettek közül néhányan a leírt mondatról vagy az ábrázolt helyről és annak történetéről elkezdjenek beszélni. Ahhoz, hogy szándékomat egy éven belül megvalósíthassam, naponta 50-60 levelezőlapot kell megírnom.

A St. Pölten-i temető tömegsírjában fekvő holtak neve és vallása hivatalosan ismert. Véleményem szerint a helyi politikusok feladata volna a sírnál kellő információról gondoskodni. Nem a művész feladatkörébe tartozik az erre hivatottak felelősségét magára vállalni.